Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • haanchee: Gratulálok nektek! :) Esélyem sem volt befogni Erikát, de azért jólesik a lelkemnek, hogy "félt" t... (2015.03.09. 14:42) Showtime!
  • haanchee: Egyetértek, nagyon jól összefoglaltad. Én is azt szoktam mondani, hogy nem vagyok ultrafutó, csak ... (2015.02.20. 10:27) Ultrás vagy nem ultrás
  • KiGab: @haanchee: Köszi! Ha még tudnád, hogy három blog indított el egy éve ebbe az irányba: - Te - Vincz... (2014.11.11. 20:38) Egy tökéletes nap - 6 órás OB

Hajrá apa!

Utcai futóversenyeken, esetleg ultramaratonokon, egyszóval minden olyan futáson, ahol nincs bozót, nem tájfutás egy plusz rajtszámot viselek. Gyermekeim készítik, általában az adott versenyre. Ezek nélkül már nem tudnám elképzelni a futást. Ez jó nekem is, de a gyerekeim is kiélvezik a kreativitásukat így, valamint tényleg szurkolnak nekem. Gyakorlatilag a mögöttem érkezők hangján keresztül.

Kihagyhatatlan Illancs

2019.03.26. 11:26 | KiGab | Szólj hozzá!

A Kéktúra útvonalán volt egy luk, a Baja-Öttömös szakaszt tartogattam, ismerem annyira a környéket, hogy tudtam érdemes nem elkapkodni. Sógornőmékkel márciusra volt megbeszélve, nekik jó kis felkészülés a gerecsei tekergésre, nekem meg társaság egy darabig. Win-win.

Bajáról hajnali ötkor indultam, a Vándorponton a biztonsági őr éber és a készülődés közben odacsoszogott, vajh mit akarunk ilyen embertelen időpontban. Mondtam vala, Kéktúrázok, bólintott majd elvonult a sóderkupac mögé pisilni. Diszkréten jobbra nézelődve elfutottam mellette és nekiindultam a Koriszthosz.hu (weboldal szerint ejtsd: korintoszponthu) útvonalának a Duna bal partján. Baromi hideg volt, kesztyűt persze nem vettem, fáztam, de így legalább futottam normális tempóban. A gát szilárd burkolatú, élvezetes volt a hajnali kocogás, volt egy-két ember, aki már visszafele futott, volt pár bringás horgászcuccal, meglepően nagy volt a forgalom, valahol a közelben lehetett az inszomniásoknak egy konferencia.

Már kivilágosodott, a gátról lefordultam Sükösdnek, mikor egy bringás utolért, elkezdett beszélgetni. Kérdezte merre lesz a kocogás, Öttömöst nem tudta értelmezni, földrajzórán gondolom inkább Baja textilipara volt a téma és nem a környékbeli kistelepülések elhelyezkedése, mikor elmagyaráztam, röhögve próbált segíteni, hogy az nem erre van, rossz irányba futok. Megkérdezte mennyi lesz a napi etap, a hallott számot nem tudta elsőre értelmezni, kijelentette, annyit ember nem tud lefutni. Erősködött, hogy valljam be szívatom, végül engedtem a nyomásnak és bevallottam, hogy Sükösdig futok. Ezzel helyrebillent az értékrendje, így békésen elkerekezett a tavak irányába.

Sükösdön depó, vetkőzés, a nappal együtt megjött a meleg is. Mentem Rémnek tovább, ott találkozok a többiekkel, onnantól közösségi rendezvény volt megbeszélve. De előtte meg kellett másznom az Alföld csúcsát, előttem tornyosult az Ólom-hegy gigantikus tömbje, alig pár km alatt másztam meg 80 méter szintet. Közben azért volt kis hullámvasút, mély homokkal, már nem futottam csak a lefeléket és a keményebb talajú szakaszokat. A frissítésnél sokkal jobban figyeltem arra, hogy a cipőmből és zoknimból rendszeresen eltávolítsam a homokot, azt már tudom mit képes művelni.

Találkozva Erikáékkal depó, vetkőzés és indultunk is. Beszélgetve, vidáman nekiindultunk, egy brutális méretű és szagú trágyahalom mellett megettem a szendvicsemet (csukott szájjal, levegővétel nélkül próbáltam) és bizakodva néztünk a Bácska Beach selymes homokdűnéire. Pár km múlva Erika jelezte, hogy a homok illegális cipőfoglaló lett, elkezdte lenyúzni a bőrét. Majd nem túl sokára már kész is volt vele. Innentől neki már csak 50 volt hátra, optimizmusom töretlen volt. Sajnos belassultunk emiatt, volt egy 10 km krízis, aminek nem akart vége lenni. Lia szerencsére előrébb jött, így hamarabb ott lettünk, a kocsinál depó, sebkötözés, kaja-pia, majd indulás tovább felverni Érsekhalmát a késő délelőtti csendből. 

50 km-nél az érsekhalmi földvár mellett suhantunk el, nekem már nem sok kedvem volt felmászni, a többiek fent fotózgattak, addig én a csalitosban magányoskodtam. Később rátértünk a mittudoménmilyennevű csatorna partjára, Császártöltésig azon baktatva kiélveztük, hogy füvön, kemény talajon lehetünk. Audiovizuális élményként egy wannabe krosszmotoros produkcióját élvezhettük, aki produkálta magát egy kicsit, gondolom ritkán van arra nézőközönsége.

Császártöltésen a főtér egyetlen kocsmájába muszáj volt bemenni, melegen ajánlom mindenkinek. A kávé meleg, a sör hideg, a budi tiszta. A nap civilizációs élménye volt. Mikor elindultunk, Erika jelezte, hogy Kéleshalomnál kiszáll, Márti szintén a befejezést támogatta, ez nekik 39 km strandsétát jelentett. A falu előtt próbálgattam, hogy tudok-e futni, meglepő módon 70 km után még tudtam kényelmesen, bár a derekam fájt az elejétől fogva, a combom meg beállt a homok köpülésétől, de egyébként jól voltam. Napközben dagadt a kezem, gond volt a sóval, de estére ez elmúlt, tök jól éreztem magam. Depó, fejlámpa, a zsákba egy melegebb ruha, majd megérkeztek a csajok és egy búcsúfotó után elindultam. Egész kényelmesen futottam, az első 4-5 km gyorsan elment, majd a sötéttel kicsit visszavettem. Imádom az éjszakai erdőt. A hangok, a motoszkálások, a tudat, hogy egyedül vagyok eszméletlen jó érzés, most meg ráadásul volt sok vadállat. Őz, szarvas, mókus, nyúl, tanyasi kutya. Nyolcvannál kezdtem fáradni, itt kétszer el is tévedtem (a jelzés csapnivaló, a track a bozótosba akart vinni, volt hogy keresztben egy drótkerítés állta el az utat), ráadásul valami gond lett a gyomrommal is, ha ittam szinte azonnal kijött. Kunfehértóra már eléggé vacak állapotba értem, azt tudtam, hogy a futást befejezhetem mára, innen egy tempós túra a valószínűbb. Gondoltam 9 percesekkel elbotorkálok a sötétben.

Öltözés, kis kaja, ivászat, majd indultam, de pár méter múlva inkább kihánytam amit ittam, ez az előbb is bevált. A faluba beérve egy kocsma közelében újra, de szerintem azok a tuják ehhez hozzá lehetnek már szokva, ismerve az üdülőfalvak nyári estéit. Tempóm gatya lett, a pizzéria előtt a kocsinál elkezdtem számolgatni, hogy ebben a csoszogásban hajnali négyre fejezem be. De mivel ez nem verseny, nem láttam értelmét, ezt most élvezni akartam - de ez már nem volt az, így maradt a majd később megcsinálom ezt a szakaszt. 91 km homokrugdosás után befejezettnek nyílvánítottam a napot. És ez így volt most jó, ez most nagyon pozitív élmény lett.

...folyt köv...

A bejegyzés trackback címe:

https://hajraapa.blog.hu/api/trackback/id/tr7714717147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása