Hajrá apa!

Három héttel a lélekromboló velencei (nem)százas után újra Velence. Előzetesen nem is nagyon akartam én ezt, az 5/5 úgyse lesz meg, nem voltam májusban az 50 km-en, a 100 se sikerült. Végül úgy gondoltam tartozom magamnak annyival, hogy az évet ne keserű szájízzel fejezzem be.…

Életem első hatórás versenye. Hülyén hangzik, de ez eddig kimaradt, elsősorban a lassú iramom miatt nem vonzott rövid optivitás karrierem alatt. Most viszont így év végére egyértelműnek tűnt a döntés, hogy megyek. Főleg, hogy Erika is ki akarta próbálni az ultrafutást, a…

Kecskemét után az öt hét nagyon gyorsan elrepült. Volt benne egy hosszabb futás Ákossal (nettó 4:45-ös maraton edzésen) majd mászkáltunk a Matterhorn alatt-mellett és már szeptember is lett, az idei hatodik, utolsó 12 órás. Ide konkrét tervekkel érkeztem. Mivel az utóbbi időben…

Kecskemét, Vízmű-domb. A tájfutók körében ennek a pár szónak indulatokat, erős érzelmeket kiváltó hatása van, mivel a múlt keserédes-szép Kecskemét Kupáit itt a szabadidőparkban rendezték, ki nem hagyva az alföldi hegymászást, megspékelve egy kis darázscsípéssel és…

Hol is kezdjem? Mikor megtudtam, hogy június 20-án államvizsgázok, 21-én tájfutó Középtávú OB lesz Uzsán még nem gondoltam volna, hogy elindulok a tatai Optivitán. Aztán sakkoztam, játszottam a gondolattal és úgy döntöttem elmegyek, de szigorúan edzés gyanánt. (Most ez jól…

Második 12 órás versenyem volt a sárvári. Volt egy titkos irreális tervem, volt egy abszolút reális és volt egy minimális, ami után még tükörbe tudok nézni. Szerencsére nem emlékezetből kell ezután sem borotválkoznom.  A versenyről pár sorban: Rengeteg ember az ultrafutás…