Először is ismertetném a kedvenc gondolatkísérletemet:
Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger-Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, elpusztítva ezzel a macskát. Ha egy óra hosszat magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.
Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghal, ki kell nyitni a dobozt.
A fogós kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt? A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.
A probléma gyökere: a szuperpozíció elve
A kvantummechanikában szuperpozíciónak nevezik, amikor egy elemi részecske (vagy részecskékből álló rendszer) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a részecske hullámfüggvénye összeomlik és a részecske a lehetséges alap- vagy sajátállapotai egyikébe kerül, legalábbis minden általunk elvégezhető mérés azt mutatja, hogy a részecske egy bizonyos állapotban van.
Fontos megjegyezni, hogy a szuperpozíció (akár a hullámfüggvény) csakis abban az esetben omlik össze, ha mérést végzünk a rendszeren (vagy a rendszert valami külső hatás éri). A mérés eredményének ismerete azonban kényszerűen valamelyik állapotba taszítja az anyagot, ami Schrödingernél döglött vagy élő macskát eredményez, de sosem egyszerre a kettőt.
És itt jutottam el a futáshoz, mi köze is van ennek hozzá(m)?
A Korinthosz.hu (weboldal szerint ejtsd: korintoszponthu) után pár pihenős-gondolkodós nap telt el, benne két bűn rossz futással. Értelme kb. semmi, bebizonyosodott, hogy ebből nem tudok feljebb jönni, gyorsultam de nem eleget. Majd egy bő órás telefonos konzultációt követően kitűztem az idény hátralévő idejére az egyetlen normális célt, az 50 km-es OB-t, ahol divatosan szólva "ambíciózus" terveim vannak. Ehhez viszont gyökeresen megváltozott edzésmunka tartozik, olyan elemekkel, amik eddig vagy hiányoztak, vagy esetlegesek voltak.
A hétfői TRX Anitánál fix, ennyi eddig is volt, inkább több, most türtőztetem magam és koncentrálok a futásra. Csütörtökön Bea a stadionban, nem feltétlenül km-gyűjtésről szól, futóiskola, erősítés, de kifejezetten futókra optimalizálva. Ez a két edzés, amit felügyelet alatt végzek, rájuk nyugodt szívvel rábízom magam. ;)
Mellette marad heti egy hosszú, egy közepes egyenletes és egy opcionális nap, pihenő vagy laza futás, ahogy esik.
És van a héten két nap, amikor a stadionban résztávozok. Nem klasszikus ultraedzés, de én se Európát akarom átkocogni, tempót akarok elérni, amihez kell ez a fajta edzésmódszer is. (Ha valakinek ismerős a Yasso 800, az az alapja). Nem mellékesen élvezem, hogy tudok 5 percen belüli ezreket újra futni, évek óta nem ment. Igaz, ehhez olyan pulzusértékek tartoznak, amiket eddig nagy ívben elkerültem.
Viszont ez hoz-e eredményt 50 km-en? Novemberig nem nyitom ki a dobozt, addig szuperpozícióban leszek, egyszerre lassú és gyors. Addig nincs olyan verseny, ahol ez kiderülne, a 12 órás ugye kimarad, lesz pár tájfutóverseny, de az terep és lényegesen rövidebb. Hosszú felmérőt nem futok, van egy felső időkorlát, aminél hosszabbat nem fogok edzeni az ősszel, egyszóval esély se lesz megnéznem. Persze érezni, sejteni ettől függetlenül lehet, de Velencén minden kiderül...
