Mindjárt évvége. Gondolkodtam "évértékelőn", visszatekintésen, de elvetettem. Minek? Ha mégis értékelném futás szempontjából: TÖKÉLETES.
Azzal együtt, hogy pár hónapja makacskodik a derekam, kisebb-nagyobb kihagyások után mostanában kezdtem hosszabbakat futni, rájöttem, hogy a futástól nem fáj jobban. Mondjuk segítek is rajta, masszőr, SMR henger a titkos fegyver, mindkettő nagyszerű!
Most inkább a jövő év az, ami mozgat. Sorrendben:
Január 25: Híd túl messze van (90 km)
Edzés jelleggel, nagyon laza szintidővel a cél, hogy legyen egy hosszabb terhelésem még januárban. Tesztelni cipőt, hátizsákot, lábat, tüdőt. És megünnepelni az egy éves évfordulót, hiszen ugyanitt, ugyanezen a rendezvényen jutottam el 25 km fölé életemben először, a 60 km-es távon.
Január 31: Téli Mátra Túra XL (~40 km)
Egy hét lesz a két futás közt. A Mátrától jobban tartok, a szintekkel világéletemben hadilábon álltam, alföldi gyerek vagyok, na. És abban sem vagyok biztos, hogy nem leszek-e egy kicsit fáradt. (Van B terv, végszükség esetén 19 km túra a gyerekekkel)
Március 7: Optivita 12 órás Székesfehérvár (Tippem sincs...)
Szintfelmérőnek szánom. 90-100 km közti eredménnyel nagyon elégedett lennék, de nem jut eszembe semmi olyan forgatókönyv, amitől szomorú lennék. Ideális időben lesz, se előtte se utána nincs semmilyen verseny, lehet nyomni, ha tudom.
Április 25-26: Sárvár 24 órás OB (Elvárás: vasárnap délelőtt tízkor még talpon lenni)
Gyomorgörcs már most is. Húsz éves koromban simán átbuliztam az éjszakát és meg sem kottyant. Na de most egy teljes napon át futni? Nekem, aki ha nem alszok 9 órát nyűgös vagyok? Viszont hónapok óta ez jár a fejemben, ezért megyek ki esőben, hidegben, sötétben, fáradtan futni. Kell nekem, kell az élmény, ott akarok lenni azon a hétvégén, azon a pályán.
Május 30-31: Ultrabalaton páros Erikával (110 km fejenként)
Már többször voltunk a Balatonnál. Fürödni, esetleg tájfutóversenyen. Idén betekinthettünk a végébe, annyira nem ragadott meg. Később viszont többször is vissza-visszatérő gondolat lett belőle. Erika a hatórás OB után "bekattant" és közölte, hogy ne keressek párt, menjünk házaspárban. Ez tök jó, övé lesz az első fele, viszi a hegyeket. Szerencsés esetben nekem lesz kb. 20 órám a hivatalos szintidőig, hogy végigmenjek a 110 km-en, bár életem párja meghatározott egy ránk érvényes elvárt szintidőt, ami eléggé kívül esik pillanatnyilag a komfortzónámon, de 15 év házasság után nem vitatkozom, inkább megyek edzeni.
És itt egyelőre vége 2015-nek hosszú futás szempontjából. Szeptemberig hegymászás (Gábor vs. Grossglockner v3.0, Erika vs. Matterhorn v2.0), Sprint OB-ra készülődés, pihenés.
A fő verseny előreláthatóan Sárvár lesz, bár az UB a hangulata miatt esélyes egy nagy élménynek. Mellette próbálok minél több tájfutó versenyre is eljutni, szerencsére nincs ütközés, így nem kell kompromisszumokat kötni.
Most, hogy így ezt leírtam nem is tűnik olyan hihetetlennek. Ez nem. Az viszont, hogy én holnap 25 km-t fussak...
