Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • haanchee: Gratulálok nektek! :) Esélyem sem volt befogni Erikát, de azért jólesik a lelkemnek, hogy "félt" t... (2015.03.09. 14:42) Showtime!
  • haanchee: Egyetértek, nagyon jól összefoglaltad. Én is azt szoktam mondani, hogy nem vagyok ultrafutó, csak ... (2015.02.20. 10:27) Ultrás vagy nem ultrás
  • KiGab: @haanchee: Köszi! Ha még tudnád, hogy három blog indított el egy éve ebbe az irányba: - Te - Vincz... (2014.11.11. 20:38) Egy tökéletes nap - 6 órás OB

Hajrá apa!

Utcai futóversenyeken, esetleg ultramaratonokon, egyszóval minden olyan futáson, ahol nincs bozót, nem tájfutás egy plusz rajtszámot viselek. Gyermekeim készítik, általában az adott versenyre. Ezek nélkül már nem tudnám elképzelni a futást. Ez jó nekem is, de a gyerekeim is kiélvezik a kreativitásukat így, valamint tényleg szurkolnak nekem. Gyakorlatilag a mögöttem érkezők hangján keresztül.

Kutyás futás

2014.10.21. 21:05 | KiGab | Szólj hozzá!

Messziről indítok. Januárban Golyó, 10 éves totál keverék kutyánk meghalt. Ő volt a tökéletes kutya. Hűséges, játékos, igazi családi kedvenc. Utána nem is akartunk másikat...

Teltek a hónapok és üres volt az udvar. Hiányzott az ugatás (a szomszédoknak lehet, hogy nem), így először én nyávogtam, később a gyerekek is csatlakoztak, így Erika beadta a derekát és lett egy kutyánk. Kiválasztását tudományos kutatómunka előzte meg, Erika egyik kutyatenyésztő kolléganője adta a tippeket. (Utólag is hálás köszönet!)

A végén az akita és a sheltie közt ment a tipródás, végül a gyerekek miatt sheltie lett. Ki is néztünk egyet Tótkomlóson, megbeszéltem a tenyésztővel és elmentünk érte. Mikor ott voltunk akkor a testvérkéje volt oly kedves és tündéri viselkedésével elvarázsolt minket, így Hollywood Black Star (hívónevén Nodi) jött velünk haza. 

10365458_777923655603888_7139770363440851375_o.jpg

Eleinte előszobakutyának indult, majd miután a kert alkalmas lett kiskutya játszótérnek kiköltözött az ajtó elé. Mondjuk a mai napig a nyitott ajtó azt jelenti számára, hogy jöhet be és bárhova bemehet. 

Kacérkodtam a gondolattal, hogy futni is viszem, ekkor mondta azt Paula kolléganőm, hogy "Kisháziéknál a kerti kapu is fut, ha tetszik, ha nem". Nagy igazság!

Most tíz hónapos és megvolt az első versenye. Nem előzmények nélkül, sétálni járunk, így a póráz nem idegen számára, tud közlekedni, de futni csak párszor volt, akkor is csak 1-2 km-t. Mivel vasárnap helyben rendezték a Vásárhely Kupa tájfutóversenyt és a szokásoktól eltérően most nem tiltották a kutyával futást - amit nagyobb rendezvényeken támogatok - én pedig még mindig sántikálok, így kutyás futásra készültem. Első hiba: ezt nem beszéltem meg Nodival.

Városi futam, füves, bokros, aszfaltos, díszburkolatos terep, szerencsére nem hosszú, gondoltam egy kutya edzés nélkül is le tud ennyit futni. Második hiba.

Rajt után az első párszáz méteren még úgy mentünk, mint egy hardcore canicross páros, elöl száguldott egy dúsbundájú törpe, mögötte én. Ez ment is kb. a harmadik pontig, ahol is elfáradt. Innen folyamatosan biztatgattam, hogy jöjjön, mint egy gyereknek úgy magyaráztam, hogy mennyi van még hátra, merre megyünk, stb. Még éppen futottam, bár már határeset volt, hogy sétáljak-e, annyira lassan ügetett mögöttem.

Féltávnál szerencsére a Kossuth téren futottunk át, a Fekete Sas előtti szökőkút még üzemelt, ott megálltunk frissíteni, én szép türelmesen vártam, míg a versenyidő kegyetlenül ketyegett, hogy Nodi Nagyságos Úr lefetyeli a vizet. Harmadik hiba. Három-négy pont múlva újra arra vitt utunk, automatikusan megálltam, Nodi is jó futó módjára frissített. Egy forduló és megint a szökőkút, megint lefetyelés, a padon ülő család meg is kérdezte, hogy ez valami kiképzés része?

Ezután a Dr. Rapcsák András szobornál volt a következő pont, itt megijedtem, a kutya soha nem kapott ideológiai nevelést, a szobrot mégis megugatta. Gyorsan tovább is iszkoltunk, nehogy baj legyen belőle. A következő pont a református Ótemplomnál volt, itt a nyitott ajtón a misét ugatta meg. Ezt sem tőlem látta...

Valahogy elkínlódtam a befutóig, ahol is a gyerekek már vártak minket és tök rendesek voltak, úgy szurkoltak, mintha valami nagy verseny őrületes befutóján lennénk. Sajnos a szurkolás a "Hajrá Nodi!", "Ügyes vagy Nodi!" rigmusokban kimerültek, rájöttem, hogy itt én ma másodhegedűs vagyok. 

A végső pofon az volt, amikor Erika a célvonalnál leguggolva hívta a kutyát, mire az egy olyan iramot futott az utolsó métereken, hogy alig bírtam vele a lépést. Hálátlan kutya!

Jó vacak időt mentünk, szerintem ha az említett kerti kapuval futok, akkor 5-10 perccel gyorsabb vagyok, viszont utólag azt mondom, jól szórakoztam, na meg végre Nodi is elfáradt egyszer úgy tényleg.

Stációk:

  1. Hú, ügyes vagy, gyerünk!
  2. Na, futás Nudli!
  3. Gyere már, nincs sok hátra!
  4. Ne csináld ezt velem, itt hagylak!
  5. Na még egy kicsit bírd ki!
  6. Most hova rohansz, várj meg!

Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek a kutyával futást, tök jó buli, de előtte neki is edzenie kell, lehetőleg együtt a gazdival. Na meg érdemes mindezt futásra alkalmas kutyával tenni, bár a sheltie egyelőre nem reménytelen, de nem egy vizsla. Viszont annyi előnye van, hogy ha siet az ember csak ölbekapja és fut normálisan!

10743317_826416790754574_1068906709_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://hajraapa.blog.hu/api/trackback/id/tr426815167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása