Hétvégén 3 napos Maccabi Kupa Balotaszálláson. Eddig még soha nem indultam, mindig rendező voltam. Idén úgy gondoltam kihagyom, a három napos hétvége tökéletes lehetőségnek tűnt tanulni. Viszont a szombat esti éjszakai Mórahalmon megmozgatta a fantáziámat. A települést ismerve milyen lehet ott egy éjszakai tájfutó verseny? Nagy tájékozódási feladatot nem kínálhat, eszetlen rohanásra számítottam falusias utcácskákon. Viszont Erika indulni akart, így én is beneveztem ne egyedül kelljen az éjszakában hazavezetni.
Délután középtávú verseny volt Balotaszállás mellett, a már megismert, megszokott erdőben, ezen nem indultam, nem éreztem nagy lelkesedést a kánikulában rohangáláshoz, az előző heti 12 órás tájfutás utóhatásait még nyögtem. Erika a Világranglista futamon összehozott egy 5. helyet, ennek örültünk, bár fájlalta a lábát, ennek nem annyira örültünk.
Verseny után Erika, Endre és én meglátogattuk a mórahalmi fürdőt, a meleg elől vízbe bújtunk, majd mikor már lement a nap és fáztunk akkor csak feküdtünk és vártuk a rajtot. Azt hiszem az ilyen felkészülést, ráhangolódást nevezik tökéletesnek.
A verseny logisztikai szempontból jól indult, Endre a legelején én a legvégén kaptam rajtidőt. Ennek jelentősége abban nyilvánult meg, hogy egy lámpánk volt kettőnknek, így izgultam, hogy jót menjen és beérjen időben, na meg a lámpában is maradjon delej.
Sajnos Erika lábfájása nem csillapodott, így a közelgő OB miatt nem kockáztatta meg a komolyabb sérülést és bemelegítés után jelezte, hogy nem indul el. Közben Endre jó futással bejött, így hozzájutottam egy hiper-szuper izzadtságtól csatakos fejlámpához. És kezdődhet az én versenyem végre, 23:10-kor. Ilyenkor aludni szokás nem futkosni.
A pálya kellemes csalódás volt. Hiába, a Forrai testvérekben lehet bízni, még egy ilyen egyszerű kialakítású településen is tudnak technikás, útvonalválasztós, odafigyelős pályát kirakni. Annyira, hogy rögtön az elején egy bő perces hibával kezdtem, 150 méterrel mellé mentem az első pontnak, de mire helyreraktam magam és a jó útra tértem elrepült az idő. Innen viszont egy régen nem tapasztalt jóleső, de normális iramban mentem. (A részidők alapján utólag kiderült, hogy az első pontra történő hibázásomat csak a pálya közepére hoztam helyre). Jó lendületet adott egy kerti parti, ahol Tankcsapda üvöltött, adott egy lendületes ritmust.
Egy kilométerrel a vége előtt még mindig éreztem magamban erőt, a figyelősebb rész a végén is jó iramban ment, itt végre utol is értem az előttem indulókat, már nagyon untam, hogy egyedül futok a mórahalmi éjszakában.
Vasárnap reggel tudtam meg, hogy a futásom feljogosít az F21Br kategóriában a Dél-alföldi Regionális Éjszakai Bajnokság dobogójának tetején megjelenni, sajnos az eredményhirdetést nem a verseny után tartották meg közvetlen, így csak virtuálisan állhattam a dobogóra.
14 nap alatt két ezüst és egy arany érem tájfutó versenyen. Szinte sajnálom, hogy legközelebb csak júliusban indulok a Balaton Kupán.
Viszont előtte Tata, Cseke-tó...
