Soha nem futottam zenével, nem is akartam. (Mint ahogy soha nem akartam okostelefont, GPS-es órát venni, eszembe nem jutott volna hegyet mászni, ultrát futni. Aztán meg ugye-ugye)
Nem gondoltam róla, hogy hasznos lenne, mindig értetlenül néztem a futókat verseny előtt, hogy nem bemelegítenek, hanem mp3 lejátszót, telefont babrálnak. Hogy lehet így beszélgetni, élvezni a futást?
Januárban a 90 km-es futáson, mikor a sötétben elmagányosodtam a gáton, gondoltam először a zenére, mint lehetőségre. Ebben megerősített az is, hogy Erika rendkívül pozitívan nyilatkozott róla, hogy az sokat segített neki.
Fehérváron a 12 órás OB előtt újra eszembe jutott, ott majdnem vittem is, fülhallgatóm már volt, működőképes lejátszóm még nem. Így maradt a zenementes futás. Viszont úgy döntöttem, hogy bevállalok egy 10 dolláros mp3 lejátszót (szigorúan Aliexpress), megrendeltem. A hét elején megjött, kipróbáltam, jól szólt, a menürendszere is megtanulható gyorsan. Szombatra teszt lett betervezve, egy Földeáki kirándulás - bő 20 km - jó apropónak tűnt tesztelni.
A teszt
Két alvás- és edzésmentes nap után délelőtt szépen fülemre akasztottam a fülhallgatót, a futómellénybe süllyesztettem a lejátszót és elindultam a makói országútnak. Kb. 200 m után szembesültem vele, hogy nem lesz ma csúcsdöntés, viszont méregtelenítő futásnak nagyszerű lesz. Már a városban is szembeszél fújt, így a fülemben tanyázó műanyagdarab sípként visított alkalmanként, felerősítve a szélzajt.
A zeneszámok albumokba rendezve várták sorsukat, abc sorrend szerint Ac/Dc-vel kezdtem. Jó zene, szeretem viszont van egy mellékhatása. Gyors iramot diktált, mire 4 km múlva kiértem a városból, az elmúlt napok és éjszakák által meggyötört szervezetem erősen tiltakozott a tempó ellen. Előbányásztam a lejátszót, léptettem egyet rajta. A "D" betű, a Depresszió nevű zenekar következett. Nagyon jó ritmust adott, a könyörtelen szembeszél sem lassított le nagyon, amíg az album tartott jól haladtam. Kb. 10 km-nél a következő a Hooligans lett. Magam sem tudom, hogy került oda, "civilben" ismerem a számaikat, de nem rajongok értük, most viszont jó volt. Nagyon. Szikáncstól az üres országúton már nagyon megborultam, jól esett az ismerős zene, amit dúdolni, énekelni lehet. Bár néha-néha idegen hangok is belevegyültek a duettünkbe, nem zavartak. Aztán levettem a fülest és így rájöttem, hogy az idegen hangok a zihálásom, sípolásom és a szél furcsa játéka fülkagylóm körül.
Végig kényelmes volt, kellemes csalódásként éltem meg, hogy nem zavart se a fülemben lévő része, se a tekergő zsinór. Használhatónak bizonyult, sokat segített, elsősorban az iramban látszott ez meg, valamint jobb hangulatban tudtam futni, nem sajnáltam magam, hogy milyen fáradtan indultam neki ennek az egésznek. Az akkumulátor jól bírja, bekapcsolva hagytam, 10 óra után még bőven volt benne delej.
Hogy fogom-e még használni? Szinte biztos. Edzésen, városban nem, ott jobb figyelni, most is a Hódmezővásárhely-Makó út forgalma néha meglepett, bármilyen halk is volt a zene. Hosszabb futások, városon kívüli bicikliúton esetleg, töltésfutáson szinte biztos.
Na meg a Nádasdy-vár körül is szükség lesz rá szerintem a közeljövőben. Valamint lesz egy hosszabb éjszakám Balatongyörök-Balatonaliga távon, amit este nyolc körül fogok kezdeni, oda is jó lesz. Zenéket kell még válogatnom rá, azzal elleszek egy darabig.
