Hosszas tépelődés után beruháztam egy Hoka One One Bondi 3 cipőre. (A HOKA One One maori nyelven valami olyasmit jelent, hogy „Elsimítja a Földet”.)
A cipőről és a márkáról bővebben:
http://www.nomadsport.eu/nomadsport-info/markaleiras-hoka.
A ismerkedés egy pár km-es kocogással kezdődött, majd egy tempósabb tízes követte. Harmadik alkalommal már enyhe terepen (Tisza-töltés) próbáltam ki, mindegyik alkalommal kényelmes volt, de nem éreztem többletet a Pegasushoz képest. Mivel a cipőt hosszabb futáshoz tervezték és én is nagyobb célokra vettem, így kézenfekvő volt egy pár órás futással felavatni egy verőfényes szombaton.
Maga a futás két héttel Sárvár után volt, így nagy reményeket és egyéni rekordot nem reméltem, még mindig fáradtnak éreztem magam, ezen nem segített a keddi TRX edzés sem, annak az izomláza éppen elmúlt péntekre.
Kezdtem egy 13 km-es aszfaltos szakasszal, jóleső iramban. Mártélyt elhagyva a Tisza bal parti töltésén megcéloztam a mindszenti kompot. Kb. 20 km-nél fordultam, kis frissítés és búcsút intve a szembeszélnek hátra arc. Sajnos a szembeszél jobban zavar, mint amennyire segít a hátszél.
30-nál újra Mártély itt egy hosszabb pihenő, a Hullámtérben jóleső hideg kóla, ismerősökkel találkozva negyedórás beszélgetés. Pont délben léptem újra a töltésre és itt gondoltam először arra, hogy kellett volna fejfedő, nem számítottam ilyen melegre, tűző napra. 8,5 km így telt el, hogy ne pusztuljak meg a pólóm nem rendeltetésszerűen használtam, közszemlére téve habtestemet.
Körtvélyesnél, majd a Bodzási út végénél ha valaki járt volna arra és felvesz, bizisten beszálltam volna a kocsijába. Már ha valaki felvesz egy ilyen alakot:
Szédelegtem, leégtem, csípett az izzadtsággal keveredett por. A Vásárhely előtti utolsó km-ek már az árnyékkeresésekkel teltek, ha volt egy-egy nem napégette szakasz, ott leálltam sétálni, hogy tovább tartson. A város határában decensen aláfeküdtem egy kútnak és lezuhanyoztam.
Az utolsó 1500 méterre összeszedtem magam kívülről is, túl sok embert ismerek erre, ne sajnáljanak.
Összességében a célom elértem, a cipőt sikerült tesztelnem 46 km-en keresztül. A nap és szél ellen sajnos ez sem ér semmit, futni ebben is kell, az edzést sem lehet megúszni. Sőt, mivel más technikával futok így a vádlit nekem jobban igénybe is vette, az fáradt el leghamarabb, pedig nem így szoktam meg. Az ára mellett ez az egyetlen negatívum, de ehhez lehet edződni.
Pozitívum, hogy végig nem éreztem a lábamon a cipőt, bumfordi de nagyon könnyű. Az igazi erénye viszont csak hosszú távon jött ki, még fáradtan sem hagyott rosszul lépni, akkor sem trappoltam, vertem a földhöz a sarkam. Félmaratoni távig nem hiszem, hogy van sok értelme, de maratonnál már jó lehet, nekem szokott fájni a talpam egy picit 5 óra futás után, most semmi.
